vannak dolgok, amikre nem szívesen emlékszünk vissza, viszont vannak olyanok, akiket nem szabad elfelejtenünk. ma volt az egyik barátunk temetése. több rokonom is meghalt már, volt olyan, hogy egy hónapban három temetésre kellett elmennem. ma nem mentem el. egész nap dolgoztam, de talán nem is baj. ez egészen más. a halál még sosem volt ilyen módon és ennyire közeli. egy idős ember halála ugyan olyan szomorú, de ez más, mert ő egyidős volt velünk. nehéz kezelni. ő nem fogja megélni mindazt, ami nekünk még ha most olyan távolinak tűnik is, egyszer majd megadatik. nem beszéltünk minden nap, nem voltunk olyan közeli barátok. mégis nehéz megbírkózni a gondolattal, hogy nincs már. ráadásul fájdalmat okoz hozzám közel álló embereknek, a barátaimnak is.
ő az, akit nem szabad elfelejtenünk. mivel nem tudtam ott lenni, hogy elbúcsúzzak, így emlékezem meg róla.
A szomszéd szoba
A halál tulajdonképpen jelentéktelen dolog...
valójában csak átmentem ide a szomszéd szobába.
Én én vagyok, te pedig te. Akármit is jelentettünk
egymásnak egymás életében, ez mit sem változott.
Nevezz csak nyugodtan a megszokott nevemen, beszélj
velem ugyanazon a könnyed hangon, melyen mindig is
beszéltél. Ne változtass a hangszíneden. Nevess
ugyanúgy, ahogy valaha együtt nevettünk a vicceken.
Imádkozz, mosolyogj, gondolj rám - emlegesd fel
A nevem nap mint na, ahogyan annak előtte is, de ne
árnyékolja be semmi a hangulatot, amikor szóba
kerülök. Az élet nem kapott semmiféle új jelentést.
Minden olyan, mint amilyen volt, nem szakadt meg a
folytonosság. Az, hogy nem látnak, még nem jelenti azt,
hogy nem kell rám gondolni. Várok rád, itt vagyok
a közeledben - egészen közel. Nincs semmi baj.
Henry Scott
